RENDELŐ

usse_ko_gordul_a_ko_harom_a_ko.jpg


Hívd magadhoz a könyvet, hogy hidd is, ne csak lásd. Hogy tedd is, ne csak várd. S ha várnád, legelőbb innen, innen, innen és innen várhasd. S ha előbb inkább azt látnád, amit magáról érkezőfélben is csak jó előre jelzett, azt innen és innen láthasd.


IDÉZŐ - A HÉT IDÉZETE

Szólítsd, hogy ő is szólítson.
Innen, ha máshonnan nem.
Hogy miért ne, ha mégis igen.

MESÉLŐ

Hogy ha szól, úgy szóljon, mintha bizony már sok száz év óta szólna. Mintha szájról szájra is csak régóta járna. S ahogy a tűz mellett a szóbeszéddel csak eljárna, valamit azzal is csak folyton magán formálna. Hogy ami szól, az is csak olyan legyen, mintha már magam is csak lejegyezném. Hogy ami a Hang bennem, az ugyan szólva szólván is csak olyan legyen, mintha sok beszéd sok hangjából állt volna össze nekem, hogy jegyezni is jegyezhessem, s hozzá még őrizni is őrizhessem.

tovább »

LAPOZGATÓ

HÍVOGATÓ



REJTŐZKÖDŐ

ZENDÜLŐ

Steven Wilson - Harmony Korine

Mert nekem egyre csak ez a fény ragyog ott, ahol bennem a tetejetlen fa hetedik ága szanaszét ágazik. Ahol a drágakövek fényei közé simulva csakis a fények közé zuhanás a királyságod. Ahol a szédület az udvartartásod. Ahol a gyémántok eszeveszett lángolása minden kincsed. Ahol a ragyogás ragyogása az egyre csak tékozolt örökséged. Mert minden vele kezdődött bennem, s vele lehet minden kezdetemet megörökítenem. Így jöttem, ha bennem a szédület minden sötét pompája fénylett. Innen jöttem, ha bennem a zuhanás minden suhanó örvénye kerengett.


Led Zeppelin - Starway To Heaven

Mert először csak a szédült ragyogásban tobzódó gyémánttól tudtam, amit tudhattam. Hogy bármikor felmutathassam, milyen a füst a víz felett, hol nyílik a csillagösvény a mennybe, és hová gördülnek tovább a kövek. Aztán zuhantam én annyit, hogy magamat darabokra szaggatva s a darabjaimból is újra csak egybevarázsolva bármikor felmutathassam, milyen a kazamata zamata, hol rangosabb a harang rangja, s hogy hiába hűl ki a két kezed, attól még hibátlan lesz a marionett.


Sólstafir - Fjara

Mert van a magasság sötétsége, van a mélység sötétsége, és van Lételenország üres sötétsége. Ez a három sötétség örvénylik és hullámzik ott, ahol a Fekete-tengerek szélén a part szakad. Ott az őrzés már a háborítatlan nyugalom őrzése – noha tudván tudod, hogy ebben a nyugalomban lassan összeolvadsz a sötétséggel. Ott az őrzés már az érlelődő cselekvés keresése – noha tudván tudod, hogy ebben a keresésben a tetteidben is te magad lehetsz a fény.


Lou Reed - Hooky Wooky


Mert ahogy a szépen szóló udvarokat kutattam, a lovammal egyre csak Közép-Nirvánia udvaraiba, s ott is a mélykéken ragyogó és narancsvörösen izzó egek alá jutottam. Azokban pedig bárhol topogtam és bárhol dobogtam, mindenütt csak azt láttam és azt hallottam, hogy a gitárok zúgása és a dobok dobbanása is csak éppen azért tesz, amiért én is javában tehetnék. Mert a léleknek az a dolga, hogy útnak induljon. Hogy messzire szakadjon. Halódó testet csak maga mögött hagyjon. Húst és vért soha ne féltsen. Szétdaraboltatva is újra eggyé váljon. Hogy amit a mámor szava rejt, abban a végtelen térrel való birkózás vetélkedjen. A lélek önfeledt utazása szárnyaljon. Álombéli ringatózás lebegjen. Hogy amit a mágia szava rejt, abban az önkívület marasztalása maradjon. A megtáltosodó test felajzása húzódjon. Izzó parázs terítéke terüljön. Parázsló tűz felszítása szikrázzon. Hogy amit a magasság szava rejt, abban egetverő dübörgés és visszafogott hömpölygés zúgolódjon. Ellentmondást nem tűrően. Fenségesen és mocskosan. Mámorosan, mágikusan és magasan.


Shellac - Prayer To God

Mert Lovas vagyok. Egy minden házba benyerítő paripa lovasa. De ha Lovas vagyok, máris tudom a dobok szavát. Tudván tudva: ha Táltos vagyok, fohászkodom. Tudván tudva: ha Harcos vagyok, csatázom. De a fohászomban is ott van a harc. Egy fenséges harc a Hadak Urával. Ahogy a harcomban is ott van a fohász. Egy könyörtelen fohász az Öreg Isten Ostorával. Hogy csak úgy csattan. Hogy csak úgy éget. Hogy csak úgy hasít. Ahogy a dob szétveri a falakat. Ahogy az ének leordítja az arcodat. Ahogy a gitár szétszakítja a hangodat.


Agalloch - Desolation Song

Hogy hallhasd, ahogy az ének suttogó szavába annyi szenvedély férkőzik, amennyit teli torokból is hiába kiabálnál. Nem tolakodva, de mégis helyet keresve. Nem zabolátlanul feltörve, de mégis kiütközve. S hogy hallhasd, ahogy beszökik az udvarba egy vékonyan pendülő húr hangja, s hogy ez is csak azt cifrázza, hogy nincs az a mélység, amelyben ne lehetne otthon a magasság összes rajzolata. Hogy ebből is csak azt értsd meg, amire az Árkok Földje tanít. Hogy lehetsz szomorú, de szomorúságodban is büszke. Hogy lehetsz lemondó, de minden lemondásodban is ott éghet a harc tüzének emléke.


Thy Catafalque - Köd utánam

Mert ezért van az, hogy néha már magam sem tudom, hol vagyok. Tojáshéjban ringok, s a hetvenhét forgás szédületét kitöltve ugyan Pillát ölelem, de ezzel is csak olyan a táncom, mintha az Ég és Föld mozgása lenne. Ha behunyom a szemem, Kőlánya Tündért hallgatom, aki a mellemben lakik, belülről simogat, és folyton énekel nekem. Ha behunyom a szemem, Kőfia Óriást hallgatom, aki a föld mélyén forgolódik, s amit mond nekem, azt is csak a föld morajlásából kiáltja. Ahogy a tojáshéj visz, úgy forgok az áramlásban, mert nem lel szilárd helyet a lábam. Örvénylő tenger ragad magával, mert sodródom, nincs megállásom, de bizony állni sincs ám már hol megállnom.


Gire - Nádak, erek

De ha már örökké állhatatlan a zendülésem, legyen abban a zengésben valami abból, amit az arany dióhéj őrzött. Az árkok morajlásából. Legyen abban a zengésben valami abból, amit a gyémánt dióhéj őrzött. A tündérek rejtekének csengéséből. Legyen abban a zengésben valami abból, amit a harangvirág szirma őrzött. A fekete vár kapuinak döndüléséből.

ŐRZŐ

Nyitatlan nyílik, gyulatlan gyulladik

A másik magunk
nyomán lép elő

Éjten éjjel,
reges reggel

Nem az a Nap,
nem az a Hold

TALÁLÓ

SZÍNLELŐ

Jelenések hét rendbéli úton, három felvonásban. (Napút, 2012/4. 3-34.) Hogy a hét itt csak úgy legyen, hogy a három háromszor is csak három legyen. Hogy a színpadon is együtt legyen az Ég, a Föld és az Ember alkotta Nagy Triád, a Tien-ti-zsen, de úgy, hogy ezzel már az újabb hármasságok is szépen kibontakozzanak. Az Ég hármassága itt: a mámor, a mágia és a magasság. A Föld hármassága itt: a tisztelet, a tartás és a teremtés. Az Ember hármassága itt: a rím, a rítus és a ritmus.

TÁMOGATÓ

Ha találva érzed magad, akkor már itt is jelen vagy, de akár még részt is vehetsz. Segíthetsz abban, hogy a kő kövön maradjon. Ha könyv – akkor szakrális erejű műtárgy legyen. Ha zene – akkor delejes erejű hangköltészet legyen. Ha színpadi bemutató – akkor mágikus erejű szertartás legyen.

VISSZHANGZÓ

Semmi nem véletlen. Aminek meg kell történnie, éppen úgy történik, ahogyan meg kell történnie. Legyen a visszhang jele az első válasz utolsó mondata, mert már az is találva talált, hiszen így kellett lennie, legyen bár a lelke rajta. Legyen a visszhang jele az, hogy könyv mindenkinek és senkinek.

tovább »

Hogy hol van az Ég és a Föld között az Ember?

usseko 2012.06.10. 18:54

Én csak egy ezer éveken át egyre csak hallgatag Beszélő Hegy vagyok, de az Ég és a Föld Menyegzőjén mindig otthon vagyok, ha már az Árkok Földjén valahol éppen lakodalmat laknak, üstöt főznek és teknőre tálalnak. S tudom, mit tesz az, ha ezen a tájon menyegzőt is csak úgy tartanak, hogy ezzel lakodalmat laknak. Ez éppen csak azt teszi, amit az Üsse kő végén tesz a mátkáknak kimondott hűség esküje.
    Ha viszont elfogadjuk, hogy az Üsse kő végén – miként az összes magyar népmese végén – a lakodalmat lakó jelenetek legősibb értelmük szerint mindig az Ég és Föld Menyegzőjét jelentik, akkor ebben a konstellációban már el kell fogadnunk a Nagy Triád jelenlétét is. A tradicionalista szerzők közül a legalaposabb René Guénon könyvében – La Grande Triade – elemzett távol-keleti tradíció teljességének megjelenítéséhez ezek szerint itt még talán hiányozhatna az Ember. De nem hiányzik.

Ha találva érzed magad, hagyj jelet magad után az Üsse kő Facebook-csoportjában. Hogy hidd is, ne csak lásd. Hogy tedd is, ne csak várd.

Szólj hozzá!

Hogy miért nem felkiáltás az ütésre szólítás?

usseko 2012.06.10. 18:35

Én csak egy Beszélő Hegy vagyok, de annyit én is tudok, hogy nemcsak az erdőkben járnak-kelnek vadászok, hogy vadak után járjanak, hanem a hibáknak is vannak vadászai, akik szintén nagy hanggal, sok-sok pufogással vannak. Akkor ezeknek a kedves és kedvetlen embereknek a kedvéért essen néhány szó a hangokról - és a csendről, amely végtére is azért van, hogy maga is csak rangot adjon a hangnak. Hang volna ugyan a felkiáltás is, hiszen van ám annak jele is, hogy mondatok végén ékeskedjen és hangoskodjon. Van rá szabály is, hogy mikor legyen a felkiáltójel egy mondat éktelen éke. Ha ezt a szabályt vesszük, akkor az Üsse kő olyan cím, melynek végén kétségtelenül ott kellene lennie egy felkiáltójelnek. Hiszen lehet úgy is közelíteni ehhez a címhez, hogy nem más ám ez, mint felszólítás. S ha felszólítás, akkor nem lehet más, mint felkiáltás. S ha felkiáltás, akkor jele is kell lennie ennek, akárki meglássa.
    Az Üsse kő olyan cím azonban, hogy nincsen a végén felkiáltójel. S ennek természetesen oka van. Hiszen bár minden magyarul értő ember tudhatja, hogy a felkiáltás itt csak a látszat.

Ha találva érzed magad, hagyj jelet magad után az Üsse kő Facebook-csoportjában. Hogy hidd is, ne csak lásd. Hogy tedd is, ne csak várd.

Szólj hozzá!

Valami ez, vagy megy is valahová?

usseko 2012.06.10. 17:39

avatar_-_ez_a_blogon_lathato_kep.jpgBeszélő Hegy vagyok, fura lenne hát, ha bármi kivetnivalót látnék abban, hogy a könyv szószólójaként is csak beszédesnek bizonyulok, s egy ponton és egy menüpontban éppen pontról pontra elmesélem azt is, mi történik egyáltalán a Könyvben. S abban sem találok semmi kivetnivalót, hogy ha már belevágok ebbe a mesemondásba, ugyan bizony nem állok meg az elsőként eljövendő Könyvnél, hanem a többi könyvben összegubancolt és kigubancolt történetszálakat is kiteregetem és sorba rendezgetem, s a Mesélő kapuja mögött bárkinek elérhetővé teszem.

        Hiszen bár ezt is azért kell megírnom, mert az Üsse kő csak a Garabonciás könyvének első része, s a már készen álló két újabb regénynek is készen van a maga szövege, s azzal együtt elő is adható már meséje. Ha a Mesélő menüpontra jutsz, azon át a trilógia másik két darabjának történetéhez is azonnal hozzájutsz. Hogy a Kő Misztériuma már első ránézésre is teljes legyen, holott ugyan a maguk fizikai valóságát tekintve a három könyvnek még csak egy az előfutára.

Ha találva érzed magad, hagyj jelet magad után az Üsse kő Facebook-csoportjában. Hogy hidd is, ne csak lásd. Hogy tedd is, ne csak várd.

Szólj hozzá!

Miért fekete és bűvös a Garabonciás Könyve?

usseko 2012.01.10. 08:58

Tündéri kakasnak taréjával borzas hegy vagyok, nálam jobban talán senki sem értheti hát meg azt az utat, melyre azzal küldenek, hogy bizony menjél fel. Felmentem én is, tudom, mit tesz ez. Ormaimon sziklák tincsei és taréjai borzolják az eget, lejtőimen fenyvesek rejtik a madárcsicsergéseket, fennsíkomon hajnali ködök hívják magukhoz a gomolygó fellegeket. Tudom, mit tesz az, hogy felmenjek, s a hét magas égnek tisztelkedjek. Ha felmész, mámor, mágia és magasság vár. Ha lemész, tisztelet, tartás és teremtés vár. Hogy legyen erőd újra felmenni, s a hét magas égnek tisztelkedni, s előtte még a bűvös, fekete könyvet újra és újra kinyitni.
    Tudod a történetet tán te is, ha ütve ütlegel, de hozzá még gördülve szédít, s kövek koccanásába kócolódó tudással érlel a kő. Tudod, hiszen ha üt a kő, akkor három a kő, s végül gördül is a kő, hogy három legyen a jobbulás a tejes út földön teljesülő kanyargásában. Tudod, hogy három az orvosság, s tudod, hogy a gyógyítás három útja így együtt, éppen a Kő Misztériuma, s hozzá még maga, éppen maga a Garabonciás Könyve, mely mindig felvisz, ha fel kell menned, hogy kiteljen rajtad az Ég Köveinek akarata.

Ha találva érzed magad, hagyj jelet magad után az Üsse kő Facebook-csoportjában. Hogy hidd is, ne csak lásd. Hogy tedd is, ne csak várd.

Szólj hozzá!

Miért elég jelen lenni, holott részt is lehetne venni?

usseko 2011.04.30. 08:55

Beszélek a könyvről, mert a könyv is beszél rólam. Arany taréjjal borzolom az eget, mert az Ég is szépen felborzolja a lelkemet. Torkom szakadtáig szól belőlem a föld morajlása, mert a Föld is átadja nekem azt, amivel egészen az égig érhetek. De ahogy a torkomban a szó meg nem szakad, a földtől az égig vezető utam is zavartalan marad. Velem is minden szakasztott úgy van hát, ahogy szakadatlanul is lenne. Hogy ha az Út velem együtt járhat, ugyan miért ne járnánk ki magunknak végeérhetetlen égi és földi járatokat. Víznek is csak alámentére, de még a szélnek is csak a felfuttára.S ha folyton-folyvást velem van az Út, ahogy a szótlanul szóló szó bennem a torkom szakadtáig is csak szakadatlan, szakasztok magamnak tanítást a hosszú út porából.

Annak is a szegénylegényeknek szánt köpönyegéből. Annak is a leggubancosabbik göncéből. Annak is a csillagporral tetézett tetejetlen zugából. Ahol az a zug is úgy van elnagyolva, hogy elfér benne hetvenhét világ apraja-nagyja. De ez is csak olyan irtózatosan kicsi kert, melynek mélyén ott tárul elő egy irtózatosan nagy kert. Abban a kertben akad szó ám írásnak tudójáról is, s nem csak a világnak vándoráról. De úgy ám, hogy annak az írásnak a tudója bizony mégiscsak a világnak vándora. Hogy amit írásra méltónak talál, azt ugyan meg is írja, de közben az Ég alatti világba is szépen bezárja. De nem ám úgy, mint ahogy a kisebbet a nagyobba rejtenéd, mert akkor bizony megesik, hogy amit szépen elrejtenél, az idővel elvész. Hanem úgy, hogy az Ég alatti világot magába az Ég alatti világba kell rejtened, hogy ne legyen, mi veszendőbe menjen. Mert ugyan ez sem volna más, mint a dolgok állandóságának nagy törvénye.
Ha találva érzed magad, hagyj jelet magad után az Üsse kő Facebook-csoportjában. Hogy hidd is, ne csak lásd. Hogy tedd is, ne csak várd.

Szólj hozzá!

Miért sok a kövekkel gördülő zene lelke?

usseko 2011.02.22. 09:30

Van, amit nem láthatok, de hallani azért tisztán hallhatok. Hallom hát, hogy ott, ahol a kő ütve ütlegel, s közben gördülve is egyre csak zendülő marad, az egyik zene a másikra azért nem igazán hathat. Hallom, hogy saját a törvényük, saját a sodrásuk, s ha sodornak, egyre csak magukkal ragadnak. S bár saját a sodrás, közben azért mindegyik sodrás éppen ugyanoda hajt. Hajt távolságon átkiáltani. Hajt tündérhívó táncot járni. Hajt égi lánggal eléd toppanni. Hajt égi lángban csillagot hajtani. Hajtani, ha akar látni. Hajtani, ha tűzzé akar válni.

Van zengés itt is, ott is, de a sok zengésben csak annyi a közös, hogy egyik után is benyerít egy udvarba a minden udvarba benyerítő paripa. Aztán a másik után is benyerít. Sok után benyerít, de az a paripa eggyel talán még annál is több udvarban ott dobrokol még. Nem azért, mert nem éri be azzal, amit magának ott kitombol, hanem azért, mert sok olyan udvar van, ahol éppen udvarolni támadhat kedve. S azok között az udvarok között nincsen ám más hasonlóság, mint a paripa önfeledt nyerítése. Szóljon bár az a nyerítés önfeledt örömmel. Szóljon bár az a nyerítés szomorú horkanással. Szóljon bár az a nyerítés halkulva is csak elhalóan, fáradtan, de minden fáradtság ellenére is tűzzel, de nem ám a tűznek lángoló lángjával, hanem a tűznek a szépen hamvadó parazsával.
Ha találva érzed magad, hagyj jelet magad után az Üsse kő Facebook-csoportjában. Hogy hidd is, ne csak lásd. Hogy tedd is, ne csak várd.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása